Kinek kell egy harmincas?

A dobozos szoftverek értékesítésével kezdődött, a mesterséges intelligenciával támogatott adatalapú döntéshozatalnál tart – felsorolni is nehéz, hogy mi minden változott meg 30 év alatt a szoftveriparban

2022. november 18., péntek, 06:00

Címkék: cad CAD-modell CAD/CAM/PLM Creo S&T Consulting Hungary Kft. szimulációs szoftver tervezői szoftver

Dinoszauruszok és medvék ritkán bukkannak elő ugyanabban az interjúban, de 30 évbe sok minden belefér – még némi ipartörténeti nosztalgiázás is. 30 éves lett az egykor a hazai CAD-piacot forradalmasító Creative Engineering, majd Unitis, végül S&T néven ismert cég. Nyirő Ferenc, az S&T Consulting Hungary Kft. Ipari Digitalizáció Üzletágának vezetője a 30 év minden sikertörténetének és buktatójának szem- és fültanúja volt, amiket most a TechMonitor olvasóival is megosztott.

Mióta tartozol az S&T kötelékébe?

Nem számítok alapító tagnak, de az elsők között lépem be az elődcégnek számító Creative Engineering vállalkozásba, ami később Unitis névre váltott és az S&T csoport általi 2006-os felvásárlás után vettük fel mi is az S&T nevet. Az akkori kollégák közül már senki sem dolgozik a cégnél, kivételt jelent egy kolléga, aki utánam fél évvel csatlakozott a vállalathoz.

30 évet egy munkahelyen eltölteni ma már egészen szokatlan.

Nehéz eldönteni, hogy erről alapvetően pozitív, vagy negatív az emberek véleménye. Én három év tervezői lét után kötöttem ki itt. Ahogy fejlődött a cég évről évre, úgy változtak a  munkahelyi körülményeim és feladataim is. Teljesen más volt egy családi vállalkozásban dolgozni, mint később egy részvénytársaságban és most egy nemzetközi óriáscégnél. Úgy telt el ez a 30 év, mint a viccbéli bácsi élete, aki egész életében nem mozdult ki Munkácsról, mégis öt országban élt élete folyamán. Én nagyon szerettem és szeretek azzal foglalkozni, ami megadatott.

Nyirő Ferenc, az S&T Consulting Hungary Kft. Ipari Digitalizáció Üzletágának vezetője

Hogyan nézett ki 30 évvel ezelőtt egy 3D-s tervezőszoftver?

Jó időben jó termékkel, a Pro/ENGINEER-rel indultunk el, és gyorsan piacvezetőkké váltunk. Így mi terjesztettük el tömegesen a 3D-s CAD technológiát Magyarországon. A Pro/ENGINEER egy rendkívül újszerű dolognak számított. A parametrikus, építőelem alapú, és asszociatív, azaz változáskövető technológia forradalmasította a 3D-s tervezés világát. A piacon elérhető mai szoftverek döntő többsége a Pro/ENGINEER koncepciójára épül. A szoftverhez természetesen megfelelő hardverre is szükség volt, és a Silicon Graphics grafikus munkaállomások hasonlóan nagy kuriózumnak számítottak, mint a CAD szoftverünk. Ezeken a gépeken készültek például a Jurassic Park film számítógépes dínói is. Fiatal mérnökként különleges élmény volt, hogy ilyen csúcstechnológiákkal foglalkozhattam.

A gépészeti tervezés terén pedig az nyűgözött le minket, hogy a szoftverek hogyan csökkentik a töredékére a tervezésre korábban fordított időt. Régebben egy 2D-ben megtervezett komplex geometriájú öntvény elkészültekor mindenkinek összeszorult a gyomra, hogy a tesztek alatt vajon beválik-e a konstrukció, vagy selejtet készítettünk. Fejben kellett megszerkeszteni, hogy a rajz hogyan néz ki különböző nézetekből, de a metszeteket is magunk elé kellett képzelnünk. Ehhez képest a 3D-s tervezési módszertan és a változáskövetés valóságos csoda volt.

Könnyű volt a hazai piacra egy ilyen újszerű megoldást bevezetni?

1992-ben kezdtünk el ezzel foglalkozni és 1993 őszén adtuk el az első szoftvereket és hardvereket, egy teljes évet tehát csak a piac edukálásával töltöttünk – erős kétségek között, hogy lesz-e Magyarországon egyetlen cég is, amelyik ezt megvásárolja. Az akkor is válságban lévő magyar gazdaságot hatalmas infláció és nagy munkanélküliség jellemezte, a szocialista ipar már nem működött, a piacgazdaság még nem alakult ki. A cégek a túlélésre játszottak, mi pedig azzal érveltünk, hogy nagy előny, ha a tervezési időt a töredékére tudják leszorítani.

Átlagosan 40 000 dollárba került a gép és a szoftver. Ha a tervezőmérnökök akkori órabérével számolunk, pénzt nemigen spóroltak az ügyfeleink, de sokkal gyorsabban tudtak szállítani, amivel piacot nyerhettek. Az üzleti terveink között évente 2-3 munkahely eladása szerepelt. Egy év után aztán hirtelen gyors egymásutánban három cég - a DKG-EAST, az Ikarus, illetve az Electrolux - is a Pro/ENGINEER mellett döntött és ezzel átszakadt a gát, tízesével-húszasával keltek el a rendszerek, és sorra jöttek az akkori magyar ipar további nagyágyúi.

Hogyan tartottátok a kapcsolatot akkoriban az ügyfelekkel?

Mai szemmel már nevetséges helyzetek jöttek elő, mert például nem létezett még GPS. Debrecenig még mindenki el tudott menni a kezdetleges autópálya-hálózaton, de a városon belül egy adott céget megtalálni már nehéz volt – ha lehet, ketten mentünk és egyikünk navigált. Telefonon tartottuk a kapcsolatot az ügyfelekkel és minden offline történt. Ha fel akartuk térképezni a konkurenciát, akkor kimentünk egy külföldi szakvásárra és kikérdeztük a gyártókat. Nem lehetett még letölteni a szoftvereket – ennek is megvolt a maga előnye, hiszen illegális felhasználás sem volt.

A Pro/ENGINEER mérete akkoriban 34 Mb volt, és ezzel már buszt is lehetett tervezni. Az iparban használt csúcsgépek zöme 32 MB, egy-egy kijelölt gép pedig 64, vagy akár 128 MB memóriával rendelkezett. Mai szemmel megint csak elképesztő, hogy ilyen kevés erőforrással is létrejöttek a tervek és a termékek. Egy mai szoftver mérete az 1 TB-ot is meghaladhatja, persze a lehetőségei is összehasonlíthatatlanok egy 30 éves szoftverrel.

Hogyan változott a piac az évek alatt? Mik voltak a főbb mérföldkövek?

1997-ben még minden értékesítésről értesültünk és annyira dominánsnak számítottuk idehaza, hogy 70 százalék körül lehetett a piaci részesedésünk. 2006-ban történt a tulajdonosváltás, de még jó darabig a CAD-szoftverek értékesítése töltötte ki a mindennapjainkat. 2015-ben kezdtük el felépíteni az ipari digitalizációs üzletágunkat, aminek keretében gyártásszimulációs és IoT megoldásokkal, MES- és ERP-szoftverekkel is elkezdtünk foglalkozni. 2019-ben indult az S&T University 4.0 programunk, aminek keretében öt egyetemnek adományoztunk több milliárd forint értékű szoftvermegoldásokat.

Régebben egy területre fókuszáltunk, ma sokkal többfelé kell figyelnünk, hogy az élvonalban maradjunk. Most úgy látom, hogy az adatalapú döntéshozatalt támogató technológiák törnek előre, legyen szó IoT-ról, MES-ről, vagy éppen mesterséges intelligenciáról.

Hogyan változott meg 30 év alatt a magyar ipar?

1997-ben készítettük az első naptárunkat 25 ügyfelünk részvételével. Ezen ügyfelek döntő többsége mára eltűnt, piacot veszített vagy felvásárolták, és már egy multi cég részei. Ezek a vállalatok akkor magyar termékeket előállító magyar cégek voltak (Ikarus, Taurus, stb.). Ez a változás jól jellemzi azt az értékvesztést, ami bekövetkezett az országban. A mi szempontunkból további előnytelen változás volt, hogy a felvásárolt nagy cégek döntési központjai jellemzően  külföldre kerültek. A multik a beruházásaikat központilag intézik, és a nemzetközi licenc konszolidáció miatt az értékesítési esélyeink lecsökkentek a legnagyobb cégek körében.

20-30 éve sok magyar iparcég gyártott végtermékeket, míg mára inkább beszállító pozíciókat épített ki az ország. Megszűnt számos hazai brand – alapvetően az elhibázott privatizáció miatt – és mindeddig nem is sikerült újjáéleszteni azokat, vagy újakat létrehozni. Az önmagában a kevés a magyar ipar jövője szempontjából, ha sorra nyílnak nálunk az akkumulátorgyárak, mert azokban kicsi lesz a magyar hozzáadott érték. Az jó hír, hogy magyar családoknak lesz ezzel jövedelmük, de iparpolitikai szempontból emellett fokozottabban kéne ösztönözni a magyar termékek innovációját, fejlesztését és nemzetközi terjesztését. A magyar ipar kibocsátása növekedni fog, de a hazai hozzáadott érték trendszerűen csökkenhet – ami pedig követlen hatással lesz a jövedelmekre. A beszállítói árrés jóval kisebb, mint egy önálló, versenyképes termékből várható profit.

Mi a hasznosabb, egy válság, vagy a válságok között lévő konjunktúra?

Amikor az ember benne van a válságban, akkor az nem esik jól. Húsbavágó döntéseket kell meghozni, ellenben intellektuálisan mindig a válságok hoznak ki többet az emberekből. A 2008/2009-es válság egy komoly mentális átalakulást indított el cégszinten, akkor jöttünk rá, hogy a dobozos szoftverek értékesítésére épülő rendszer nem lesz fenntartható, hiszen volt egy olyan negyedévünk, amikor nem adtunk el új szoftvert. Nagyobb hozzáadott értéket kellett teremtenünk. Ha valaki nem vesz meg egy szoftvert, akkor azzal átmenetileg költséget takarít meg, de ha átszervezi a folyamatait és termelékenyebbé válik, akkor sokkal jobb esélye van nemcsak a túlélésre, hanem a szintlépésre is. Ezzel a szemlélettel közeledtünk az ügyfelekhez 2009-ben, és ez akkor olyannyira bevált, hogy még a mostani turbulens időszakban is tudtunk támaszkodni az előző nagy gazdasági válság tanulságaira, és az utóbbi években is jelentősen tudtunk növekedni.

Merre tovább S&T a mostani válságban?

Nagyon nehéz időszak előtt áll a gazdaság. A járműipar Magyarország legnagyobb ipari szektora, így ez a terület sok cég jövőjére van hatással. A járműipar fájdalmas átalakulása azt hozza magával, hogy csökken a legyártott járművek száma és még ezen belül is csökken az azokhoz szükséges alkatrészek mennyisége. Záros határidőn belül beszűkül tehát azon termékek köre, amit a magyar beszállítók eddig gyártottak. Ráadásul Kína eddig export célpont volt, de néhány éven belül kínai autókereskedések nyílnak majd nálunk is tömegesen és az ottani autógyárak nem európai beszállítókat bíznak majd meg az alkatrészgyártással. A társadalom hozzáállása is változik és sokan már nem fogják célnak tekinteni a saját autó birtoklását.

Lesznek, akik ezeket a változásokat nem élik majd túl, a nyertesek pedig azok lesznek, akik automatizálják és digitalizálják a tevékenységüket. Mi ezeken a területeken tudunk hathatós támogatást biztosítani a vásárlóinknak, partnereinknek. Készítettünk egy felmérést az ügyfeleink körében: azok, akik a legtöbbet költik digitalizálásra, 67 százalékban erős, vagy enyhe forgalomnövekedésre számítanak, míg a kevesebbet fejlesztő cégek csak 47 százalékban ilyen optimisták.

Hogy még egy régi székely viccet hozzak fel példaként: amikor az erdőben kirándulunk és szembe találkozunk a medvével, akkor nem a medvét kell lefutni, hanem a társainkat. Most az a helyzet, hogy itt a medve, de aki időben lép, az még egy csökkenő piacon is nagyobb szeletet tud magának kihasítani.

Molnár László

További információk:

S&T Consulting Hungary Kft.

snt.hu/ipar40

Keresés
Bejelentkezés / Regisztráció
BMW GROUP CAREERS IN DECEMBER

SAP KEY USER (F/M/X)

PLC SPECIALISTA (F/M/X)

AUTOMATIZÁCIÓS MÉRNÖK (F/M/X)

SZAKMAI OKTATÓ MECHATRONIKAI TERÜLETRE (F/M/X)

IRÁNYÍTÁSTECHNIKAI MÉRNÖK (F/M/X)

MŰSZAKI ÁLLÁSBÖRZE




Média Partnerek